Életjel

Rég nem írtam, mert nem tudtam. Úgy elrohannak a napok mellettünk, hogy esténként nem győzök pislogni, hogy még ezt is... és még azt is megakartam csinálni... de csak ülök a kanapé sarkában lefekvés előtt és csodálkozom, hogy már megint le kell feküdni, mert annál nehezebb lesz reggel kikelni az ágyból. Hol vannak már azok az idők, amikor éjfélkor kezdtem el valamit mert nem tudtam volna úgy lefeküdni, hogy el ne kezdjem. Azért apró lopott percekben készülök a régiós kiállításra melyről itt olvashattok. Ha nem leszek kész a határidőre nagyon fogok magamra haragudni, de a következő gondolatom pedig az, hogy ez a takaró lesz az amit nem lehet elkapkodni. Most talán tudok majd vele foglalkozni, mert a héten itthon leszek, Linuskám beteg lett, a hétfőnk orvoslással telt, a mai nap volt a takarítás és rendrakás ideje, persze közben főznöm is kellett, hogy a párocskám sem maradjon ebéd nélkül és most este már varrok is :) Persze nem érdekel a szennyes kupacok száma (9) amit ma szétválogattam, hogy legalább tudjam hányadán állok a mosással, ugyanis szombaton egy fergeteges szülinapi buliban voltunk így gyorsan elszállt a hétvégénk is.
Szóval azért nem haladok ezzel:
Kérlek szurkoljatok!
Kellemes színes hétköznapokat kívánok!