2011. augusztus 28., vasárnap

Az úgy kezdődött ...

hogy Zizi lányommal állandóan összevesztem, mert mindig az én dolgaimat használta a kreatívkodásaihoz, így mindig kerestem azt a kisollót, azt a cérnát, vagy éppen tűt.
A legutóbbi rövidáru beszerzéskor megláttam egy aranyos darus ollót, így nem volt kérdés, hogy megveszem-e.

Nem akartam csak úgy egyszerűen átadni neki, így varrtam is hozzá, és egy hosszú litánia kíséretében átadtam.



Örült neki.:))

Színes hétköznapokat kívánok!

3 megjegyzés:

  1. dejóóóó, még az "énszékem" is benne van(:

    VálaszTörlés
  2. Ja, hogy ez a Zizié! Nem esett le, amikor mutattad, vagy nem is mondtad lehet? Mindegy is, nagyon jól néz ki,de ezt már mondtam, amikor láttam élőben.:-) Azt meg csak akartam mondani, hogy milyen aranyos az az olló, nekem is tetszik.:-)

    VálaszTörlés