Párni mesél

Ezt a párnácskát barátaink kisfiának készítettem 2004. szeptemberében.

Babalátogatóra készült első ajándéknak, tehát minden öltésében benne van a szeretet.

Ha beszélni tudna, akkor mesélne nekünk azokról az élményekről amelyeket átélt és látott élete során.
Hallanánk az édes kis babaszuszogásról, az éjszakai forgolódásokról, álmokról, a hasfájós nyűgösségről, és az első kacagásról. gőgicsélésről, talán még az első ovis évekről is mesélne igazán szaftos sztorikat, de ennek a párnának nem is kell tudni beszélni, elég ha ránézünk és megállapíthatjuk, igazi barátja volt annak a kis emberkének akit meglátogattunk, akkor.

10 év hosszú idő egy kispárna életében, talán sok ilyen párnácskát már régen elfelejtenek, kiselejteznek, de ettől  nem tud elszakadni a tulajdonosa, Ő csak így nevezte: Párni.

Nagyon megható volt látni, hogy ennyire szeretik és dédelgetik azt amit én varrtam.

Sajnos már ilyen anyagaim nincsenek, így nem tudom a szakadt részeket kicserélni, varrni lehetne egy ugyanilyet, de az már akkor sem lenne ugyanaz.

Minden szakadásában benne van a dédelgető ölelés, a vigasztaló puhaság.

Most már csak szépen óvatosan lehet bánni vele, már nem vehet részt a párnacsatákban, de csendes szemlélője lehet majd egy ballagásnak, és talán majd egyszer egy doboz mélyén még megéri a következő költözést is.


Színes hétköznapokat kívánok!