Babát varrtam...

nem gondolkoztam rajta sokat, amikor a szomszédasszony meghívott egy babavarró tanfolyamra, melyet Orth Magda tartott. Pláne úgy, hogy drága barátnőm, Mary is eljött. Így csodás három napot töltöttünk Gabiék vendégszerető házában. Sokat tanultam, tapasztaltam ott, megtudtam mi az a csúszó csomó, és hogyan kell jó keményre tömni a gyapjúval, amely ennyi mennyiségben most volt a kezemben először, hogy nem is olyan egyszerűen csak kihímzem a baba szemét, és hogy milyen arányosnak kell lennie egy waldorf babának. Mindezt tettem úgy, hogy a kicsi lányom nem is szeretett babázni, így én ezt mindig meg is említettem, ha valami nem úgy sikerült és nem akartam vele sokat bajlódni, de mások babáját látva mindig erőt kaptam a folytatáshoz. Azt hiszem megérte, mert az utolsó napon mikor hazajöttem a még csak fufrut viselő félkész szemű babával és meglátta a kislányom egyből kivette a kosaramból.
Úgy tartotta azt a babát mint akit ölelni és szeretni kell, sőt még meg is büfiztette, talán azért, mert a Mamánál töltött idő alatt babusgatta a legkisebb családtagot és jól elleste a fogásokat, talán azért, mert szánalmat érzett a félkész baba láttán, de nekem igen jól esett.
A babát sikerült aznap este még hajassá varázsolni, de már csak kislányom vigyázó tekinteténél, mert mindenáron vele szeretett volna aludni, így fél 12-kor már abbahagytam a haj felvarrását.

A ruhácskáját pedig még ezután varrom.... azt hiszem, csak esténként ...
A babakocsit pedig már a padlásról kellett lehozni, nagy kalamajkát idézve, mert elromlott a padlásfeljáró zárja, így nehézkes volt a feljutás, de megoldottuk....

Tervezem még, hogy horgolok neki kiscipőt és még megigazítom a haját, varrok neki popsi varrást is, de mindezt már csak akkor ha az ANYUKÁJA megengedi.
Köszönöm Magdának ezt az örömöt, hogy megláthattam Alina szemében azokat az érzelmeket, és köszönöm a lányoknak a páratlan élményeket!

Színes hétköznapokat kívánok!